Tóth Gabi megosztja velünk a titkot: van, aki hangjának árt a cigarettafüst, de van, akiének nem. Szerinte az övé például az utóbbi: "Mert nyitott a torokcsakrám" - indokolja, miközben rágyújt. Soma zsüritag és ezotéria-papnővel azonban nem egyezik mindenben a világképe: "Szerinte csak pozitív energiák léteznek, és ezeknek csak a mennyisége változik, szerintem meg vannak negatívak is" - szögezi le határozottan a 17 éves lány, aki saját véleménye szerint talán a legtöbbet érett a verseny alatt.

"Lelkileg erősödtem meg" - vallja, bár hozzáteszi, ez azzal is járt, hogy "mostanában néha bunkó vagyok, pedig alapjában egy jószívű ember volnék. De amikor valaki azzal jön, hogy két óra kosarazás után milyen fáradt, simán elküldöm a francba: majd ha azt csinálja végig, amit én itt egy nap alatt, akkor elmondhatja, hogy fáradt."

Nagy falat a versenyzőknek

A fülledt délelőttbe Bozóki András kulturális miniszter hozza el az optimizmus üde fuvallatát, amikor nyári mikulásként feltűnik a Megasztár-villa kedd délelőtti nyugalmában. A három döntőbe jutott versenyzőt gondos kezek addigra már a próbaterembe terelték, ahol spontán életképeket adnak elő a fotósok számára abból, hogyan zajlik egy próbafolyamat a villában. A miniszter először mindhárom versenyzőnek egy-egy csupor mézet nyújt át ünnepélyes meghatottsággal: "Ezt a hangotok miatt" - indokolja, majd abbéli reményében, hogy mindhárom versenyzőnek van otthon egy nagy fala, egy-egy méretes, bekeretezett oklevelet is átad.

Az nem derül ki, hogy a "Rocklevél" elnevezéshez van-e köze, de a "Bennünket összeköt a jövő" pólófeliratokat önként magára vállalja: "Elárulom, ezt azért találtam ki, mert a versenyek végén énekelt búcsúdalotok szövege, hogy "bennünket összeköt a múlt" helyett ez sokkal jövőbemutatóbbnak érzem". A már-már nyolcvanas évekbeli versmondóverseny-díjátadóra hajazó felvezetés szerencsére pozitív irányt vesz, amikor Bozóki előáll a minisztérium valódi ajándékával: a következő döntő után bennmaradt két versenyző meghívást kap Clevelandbe, a Rock and Roll Hall of Fame múzeumba, ami valóban gálánsabb, mint egy csillebérci úttörőtáborozás.

Cserébe a versenyzők is dedikálják Bozókinak Aczél Gergő Megasztár-könyvét, majd körbekalauzolják a házban, vigyázva arra, hogy lehetőleg mindig fotogén elhelyezkedésben beszélgessenek kötetlenül. "Hogy van ez, most énekórátok lesz, olyankor skáláztok, vagy mi?" - csípjük még el, amint a miniszter Tóth Gabitól érdeklődik, majd lelkesen megtárgyalják Whitney Houston hajlítási technikáit.

Ennek végét már nem várjuk meg, inkább kizsilipelünk a biztonsági őr kezelte kapun és lesétálunk a buszmegállóhoz. Hétköznap délelőtt rajtunk kívül csak két nyugdíjas hölgy vár a buszra, de egy alkoholos filccel írott felirat azt mutatja, szombat éjjelenként ez vélhetően máshogy van: "Találkoztam a Torressal, Bartók Esztert láttam az ablakból, Pierrot pedig majdnem hasraesett, mikor kiszállt a taxiból. A buszt lekéstük, és holnap Forma-1. Go, Kimi!" A rajongók szíve nagy, sokan beleférnek.